Tündér Panna és Pöttöm Peti napjai

Már megint napról napra újabb csodával lep meg minket a Lány, csak kapkodjuk a fejünket, mennyit fejlődött.

Egyrészt nappalra jórészt búcsút intettünk a pelusnak, már csak alváshoz kap védelmet. Aránylag jól megúsztuk azt hiszem az átállást, bár kétségtelenül lassan ment.

De ami ennél sokkal fontosabb. Hogy valamikor az elmúlt időben a naphosszat kirobbanthatatlanul a fotelben üldögélő kis szobacicából egy vagány, kint rohangáló, eleső-felpattanó szupernő lett. Tudom, hogy annyi családnál természetes, hogy a gyerek reggeltől estig lelőhetetlenül mozog, fut, ugrál és mászik. Nálunk a normális eddig az volt, hogy a Lány elolvasta az összes könyvét napjában sokszor, és néha átment az ágyra bohóckodni kicsit.
Most meg már páros lábbal ugrál, meg tud állni egy lábon néhány másodpercig, a lépcsőn kapaszkodás nélkül is le tud lépni egy-két lépcsőfokot, és fut-szalad-rohan végre (végre-végre-végre-végre!!!).
És előveszi a gyerek edényeket, és elmosogat, segít teregetni, meg főzni. A főzésben tényleg segítség, bekapcsolja a robotgépet, meg a mosogatógépet, a mikrót, keveri a tésztát, terít. És szerepeket oszt ránk, meg magára, eteti a babáit (végre babázik is), és beszélgetnek a babái egymással meg velünk, és ringatni kell őket, meg altatni. És huncut, de nagyon.

Azt csak halkan merem leírni, hogy a fékezhetetlen nagy hisztik is mintha csillapultak volna.

Kinyílt egy fokkal jobban, és okos, és kedves, és imádjuk, és a mienk. 

"Egyedem-begyedem bakhangya
Négy csillag közt alszol ma"

Petikém (© Panka) 4 egész hónapos már, és hétfőn lesz egy éve, hogy létezik.

67 centi és 7,5 kg, hurkák, hurkák, hurkák :) és baromi hosszú.

Evés: Már csak a tápi, de azzal tök jól elvan. A termelési válságot úgy látszik a hozzátáplálással ijesztgetés is megoldotta, azóta naponta rottyant a kölök, vidáman, kínok nélkül. 
Nappal továbbra is 3 óránként eszik, cserébe viszont este 8-9-től reggel 4-5-6-ig alszik (mikor milyen kedve van).

Alvás/ébrenlét: Ez tök nem változott semmit, nappal két evés közt alszik egy órát, aztán dumál meg mozog úgy 40 percet és visszaalszik a következő kajálásig. Éjjel meg a már említett hosszú menetet nyomja, egész szülőbarátnak is nevezhető (lenne, ha nem érezné reggel 6-kor azt, hogy már tökre reggel van, és beszélgetni kéne meg ficánkolni ezerrel).

Mozgás/okosodás: Csuda okos kölök :) De viccen kívül is, az eleinte teljesen rendszertelen és érthetetlen világból kezdenek számára kiviláglani bizonyos összefüggések, így például ha leteszem a pelenkázóra, akkor már vigyorog, mert egyrészt imádja, ha kicsomagolom, másrészt tudja, hogy onnan már mindjárt enni megyünk.
Kedvesen nyökögve szól ha éhes, és nem üvölti már le a hajat a fejemről. Elkezdett csacsogni is, boldogan heőőőzik, meg van DE! és sikoltozik az örömtől, ha valami nagyon tetszik neki.

Hason fekve kitámaszt, tartja a fejét, és amint valami szilárdat érez a lába alatt azonnal kirúgja magát. Ülésbe húzásnál se billen már ki a feje hátrafelé. Irdatlan sallerokat kapunk tőle - fejjel állcsúcsra brutálokat üt. Elkezdett koordináltan nyúlni dolgokért, rágcsálja a kezét (és bármi mást, ami a keze ügyébe kerül).
És hát kúszik vagy mi a fenét művel. Kukacol. Lerakom az ágy végébe este, és éjszakánként változatos számúszor fel kell kelni azért, mert a babát valaki már megint felcsúsztatta a legfelső csücsökbe, ami roppant bosszantó. Olyankor visszahúzom az ágy lábához, és azzal goto10.

Életmód: Megérkezett a napsütés az életébe, sokat vigyorog, iszonyú helyes pofákat vág. Nagyon szereti, ha puszilgatjuk, simogatjuk, dédelgetjük. A legnagyobb királyság a világon talán a Panka, a következő helyen meg holtversenyben a fürdés a karácsonyfa és Panka szülinapi lufija (ami még mindig bírja).

Ami számomra észvesztő nehezen megfogható, az a jegesmedve gén a gyerekben. Ugyanabban a szobában alszunk, egymástól kb 1 méternyire. Én téli pizsamában, zokniban és gyapjú takaróval naykig betakarva. Ő rövid ujjú body-ban és vékony pamut rugdalózóban, kezdetben egy vékony frottír takaróval betakarva, ami alól minduntalan kikukacol, és meleg a keze-lába, mindene. Állatira fel bírom húzni azzal, ha túlöltöztetem, kétségbeesetten zokogni kezd, míg le nem veszek róla néhány réteget.

Oltások: Jövő héten jön a következő adag, remélem most nem lázzal végződik a kaland.

A Nagy barátkozik a Kicsivel. Már nem utálja, sőt néha mintha már kedvelné is kicsit (azért nem nagyon). Sokkal elfogadóbb (vagy beletörődőbb). Mondjuk az is igaz, hogy borzasztó sokat foglalkozunk kizárólag vele, sok kettesben programot csinálunk, ahova a fiúkat nem visszük, és nemsokára megyünk hármasban pihenni is pár napra. Hogy ettől, vagy simán csak a telő időtől nem tudom, de a helyzet javul tesóság fronton. Ilyeneket mond a a Nő a Fiúgyermeknek:

- Peti, Petikém figyelj rám! Peti rám figyelj! Ide figyelj Petikém mondok neked valamit!
Az apjával majd' keresztre feszültünk hogy úgy fordítsuk a Petit, hogy Pankára nézzen, annyira kíváncsiak voltunk, hogy mi lesz ebből. Peti végre odanézett, a Lány folytatta:
- Nem mondom meg, mert titok.
És kuncog.

***

Tartom a kezemben a kicsit, nosztalogva kérdezem a Nőt:
- Pankacica el tudod képzelni, hogy voltál valaha ilyen kicsi, mint most a Peti?
- Igen, csak szebb.

***

Odajön, miközben Petit pelenkázom (az nagy buli amúgy, a kisklambó imádja ha kicsomagolom):
- Petikém, nézd, idehoztam a tigrisedet. Peti, Petikém, nézz ide rám!
Kisvártatva Peti arra fordítja a fejét (Panka az isten amúgy, meg egy héliumos lufi), Cuki folytatja:
- Idehoztam, de nem adom oda neked!

Tökre bírom a dumáját.

Inkább ide teszem fel az adatokat, hátha így könnyebb lesz később is megtalálni:

A hazai forgalmazó a Csertex Kft., de úgy látom, hogy akivel én annó kapcsolatban voltam már nem dolgozik ott (nem találtam meg a weboldalon), de van helyette más, aki a Sophy dolgokkal foglalkozik:

Nagy Rita 
Tel.: +36-1-250-4763 (iroda) 
Fax: +36-1-250-1257
e-mail: rita.nagy[@]csertex.hu

És amit keresni kell náluk: Sophysa RS5 Adjusment kit, csak a nyomásbeállítást ellenőrző mérőtárcsa és iránytű. Mi 2009-ben vettük, akkor 45.600+áfa volt.

Nem egyszerű fazon. De mikor édi, akkor nagyon az. Observe:

hogy létezik olyan hangerejű zene, ami mellett az ember már nem hallja a gondolatait sem.

Az jó, hogy létezik olyan sebesség, ahol az ember már majdnem lehagyja a félelmet.

Felhívtak ma a bölcsiből, hogy Panka sugárban hány. És menjek azonnal. Én meg azonnal görcsbe feszült gyomorral hajítottam el Petit a nagyi karjába, húztam a farmeromat, vettem magamhoz a shunt ellenőrző kütyüt, és ültem a kocsiba.
Szerencsém volt, hogy itthon volt a nagyi. Ha nincs simán elrángatom magammal a kicsit az ámok-útra.

Ültem a kocsiban, és megint minden lassú volt, fura búvárharangos érzés, mint akkor, régen, ha baj volt. Féltem, nagyon féltem.

Hívtam a gyerekorvost, hogy készüljön, lehet, hogy kelleni fog. Hívtam anyát, hogy nem kell mennie a gyerekért, de lehet, hogy át kell vennie Petit, mert megyünk Debrecenbe. Magamban felkészültem, hogy a bölcsiből egyenesen és megállás nélkül Debrecenbe zúzunk. Örültem, hogy van annyi a kocsiban, hogy leérjünk megállás nélkül.

És féltem. Nagyon féltem. Egyszercsak vége lett a telefonoknak, és hirtelen csend lett, és annyira hangos volt az üvöltő félelem a kocsiban, hogy fel kellett hangosítani a zenét, egész a fájdalomküszöbig, és akkor bent végre egész csend lett. És nyomtam a gázt, mint állat, és mentem.

És megérkeztem, és eldobtam a kocsit, és rohantam be, és hozták a kisnyulat, és semmi baja nem volt.

Azért végigmentem a szokásos listán, de minden teszten átment, és délután nem adtam neki csak almát, aztán néhány órával később vajas kenyeret, de azóta sincs semmi baja.

Most megpróbálom életre szólóan megjegyezni, hogy a bölcsi vezetője mindig úgy hív fel, mintha itt volna a világ vége, a valóságos armageddon. És örülök, hogy csak ennyi történt. Hogy ő spirázta túl a dolgot, és nem valódi vészhelyzet volt.

És most biztos megint lesz egy pár éjszaka, amikor nem lesz könnyű az álmom. A rohadt életbe. Meg hála Istennek. Egyszerre. Ilyen se volt még.

komoly. (A Béni fogoly, hogy klasszikust idézzek)

Panka feszült, olyan anyás, mint még soha, és egész fura dolgokat produkál.

Peti ragacs, nyafogós és letehetetlen.

Minden napra jut valami. Vagy az egyikkel, vagy a másikkal kell menni valahova, csinálni valamit. Rossz híreket kaptunk Panka szeméről, Peti meg féloldalas gyanús és a neurológus szerint az akaratlagos mozgás még nem jelent meg nála. Pedig.

Kifog rajtam a két gyerekes lét.

Soha. Életemben. Ilyen. Fáradt. Nem. Voltam.

Riszpekt minden nőnek, aki önszántából vállal kettőnél több gyereket. Maxi riszpekt.

ma reggel űbercuki üzemmódban 9 után keltek fel. KILENC után. (Jó, Peti egyszer felkelt 6-kor, hogy egyen egy keveset, de aztán még hagyott kómázni)

Mekkora jófejek már? :)

A túródudi (mint azt nyilván kb. minden kisgyerekes ismerős tudja) a világ egyik nagy csodája. Épp ezért símogatott különösen is szíven, hogy az esti fürdésnél a lány felajánlotta, hogy harapjak egyet az ő túródudijából, mert az enyém már elfogyott. Angyallány.

Persze amúgy is angyalka, most különösen brilliáns korban van megint, imádnivalóan huncut, mindenből viccet csinál, és a KisPetit is kezdi megkedvelni. Például szintén a mai fürdetésnél hallotta, hogy sír, és szólt, hogy menjek ki hozzá nyugodtan, és vigasztaljam meg. Így.

Meg valamikor észrevétlen a félénk kisnyusziból egész bátor kisnyúl kerekedett, néha alig győzöm visszafogni már magam, hogy ne rohanjak sikítva oda, mikor meglátom mondjuk a kanapé háttámláján térdelve az ablakban lógni (mert fel akarta húzni a redőnyt), vagy lendületből beugrani a (még mindig*) rácsos ágyába.

És hát persze okos, mint atom, ismer néhány betűt is, meg ezer verset (na jó, nem ezret, de mondjuk 50-et biztosan). A betű ismeret dolog nem is volt szándékos, elkezdte kérdezgetni a könyveiben, hogy ez vagy az micsoda, én meg válaszolgattam. Úgyhogy most ismeri az A(pa), P(anna), S(ál), N(agyi), M(ama) és L(ovacska) betűket. És bármikor, bárhol felismeri őket, pl. ma a reggelinél egy erőst hegyes szögű háromszög formájú falatra közölte, hogy az szerinte olyna, mint egy apa betű.

És dumál, csacsog, be nem áll a szája, és imádjuk, hogy ilyen cserfes. És persze mindent becézget - a csúcs eddig az autómra elhangzott Fordocska-Mordocska volt szerintem. De volt kolbász-molbász meg szőnyeg-mőnyeg is.
Minapában (Benedek Elek meséket is olvasunk) azt énekelte nagy adventi áhitattal átköltve József Attilát:
"...kis juhocska mondta, biztos itt lakik a Jézus-bézus..." Mer' annak ugye van értelme :)

...5,7 kg és kinőtte a 62-es ruhákat. Pont mint Panna 4 hónaposan :)

Evés: Tiszta nővére, jókat falatozik napi hatszor - nappal gyakrabban, éjjel van egy nagyobb szünet nagyjából 11-től 4-5-ig. Mondjuk kb. hét hetesen végleg eldöntötte, hogy a szexualitást meghagyjuk a hanyatló nyugat ópiumának, és nem kér a mellemből. Azóta tiszta tápos csirke lenne, ha nem lenne nekünk egy szomszédunk, akinek a Petivel kb. egykorú  fia mellett is marad annyi teje, hogy kaphatunk belőle. Szóval vegyes tüzelésű a kismuki.

Alvás/ébrenlét: Nappal nem valami sokat alszik, reggel szinte biztosan van a szokásos hátborzongató kora reggeli ordítás, úgy 7-től fél 9-ig, aztán kicsit nyugi. Onnantól már nem ordít, csak dédelgetni kell, egészen délután 4-ig, amikor befut a menetrendszerű hátborzongató esti ordítás, és úgy 8-ig abba se marad. Tekereg-kunkorog, fel-felsikít. Majd kinövi. Este viszont megetetjük, kis dédelgetés, és kész, alszik. Éjjel félálomban iszik egy keveset és alvás. A napi egy szaros pelenkát előszeretettel időzíti az éjszakai etetés idejére, mert neki is van humora :)

Ezen az alvás dolgon pl. érzem, hogy öregszem, mert Pannának még 6 hónapos korában is volt éjszaka, amikor 6-8-szor keltem, és nem emlékszem, hogy megviselt volna, most meg az egy ébredés per éjszaka is tök macera, meg folyton zombi vagyok. A hajam is őszül, szóval már biztos: vén csipa lettem :)

Mozgás/okosodás: Ügyesen tartja a fejét, kitámaszt, olykor már nyitott tenyérrel. Hason oldalra kukacol az ágyában, reggel már nem ott találom, ahova este letettem. Okosan fixál,  ha elég érdekes a dolog, akkor utána is néz.
Csacsog. Ha szószátyár kedvében van, akkor beszélget velünk, édes kis nyuszihangja van. Tud sóhajtozni nagyokat, meg geee-zik, ami úgy hangzik, mintha egy kissé elharapott igen lenne, ami Pankának nagyon tetszik.

Életmód: Még nem veszek rá mérget, de mufurcabb kölöknek tűnik, mint Panka, ő nem árasztja a mosolyát bármikor bárkire, csak néha ereszt el egy szájhúzást, azt is jellemzően a cumisüvegnek tartogatja. De lehet, hogy egyszerűen csak kivár, hogy megbizonyosodjon a jófejségünkről, és utána majd sármőrködik reggeltől estig, ki tudja. Egyébiránt elég türelmes gyerek, nyökögve kezdi a jelzést ha éhes, de csúnya üvöltésbe fordul, ha nem sietek. Csatakosra izzadtra hergeli magát olyankor, ha két percet (irgalom atyja ne hagyj el!) kell várnia, míg megérkezik az eleség. A legédesebb amikor véletlenül túlalussza az evésidőt, és szájgörbítős, rettenetes zokogással ébred, ami addig tart, míg el nem ér az ajkáig a cumisüveg.

Nagy csoda nekem nap nap után, hogy kismuki minden piszkálás nélkül is tudja a dolgát. Varázslat ez, én mondom.

... tulajdonképpen igen szórakoztató, csak sokkal, de sokkal sűrűbb, mint egy darabbal.

Cukorka kezdi megszokni az öccsét, mostanság már nem kap frászt, ha Peti nekifut a szokásos kiabálós-tekergős műsornak, csak blazírtan közli, hogy "a Peti harcol, anya".
A Peti meg nagy gombszemekkel nézelődve barátkozik a világgal, sokat kukacol, mer' igen hasfájós a szentem, első gyereknek ez biztos baromi szar lenne, másodikként már csak beletörődést vált ki - tudjuk, hogy nem nagyon lehet semmit tenni, dajkálgatjuk, meg infacol/espumisan/gripe, aztán majd kinövi.

A hosszú hétvége atom király volt, meg általában is jó nekünk. Petit már tökre nem tartjuk úgy burokban, mint annó Pankát - mondjuk nem is lábadozik agyműtétből - jövünk-megyünk, mint a távirat. Pankának jót tesz a program, Petinek meg ez a normális, úgyhogy nincs vele baja. Voltunk Szalóki Ági koncerten, a veresi medvéknél, meg sokat sétálunk a környéken, vagy a ligetben.
De az a helyzet, hogy a két gyerek mellett reggeltől estig folyamatosan foglalkoztatva vagyunk, mindketten, illetve gyakran a nagyival mindhárman. És még így is előfordul olyan, hogy Panka visít a nagyinak, mert már fáradt és éhes, Peti visít az apjának, mert még kicsi, és sokat visít, én ezerrel főzök és terítek, és közben néha összenézünk hárman felnőttek, hogy micsoda armageddon lett hirtelen. Szerencsére azért ilyen ritkán van :)

Boldog ábrák:

Mindkét Bélám beteg.

A nagy komolyabban, valami felsőlégúti ebolát hozott a bölcsikéből (igen, bölcsike. ez van), tegnap 39 fokos lázzal kellett a mamának elhozni, és sajnos orvosi parancsolatra elkülöníteni, nehogy kisBéla is elkapja a nyavalyát. Úgyhogy tiszta mázli, h egy ideje könyörög a mamának, h ott alhasson nála, mert így totál ajándéknak élte meg, h mehet. Így halál betegen átzsuppoltuk, mamácska (sic. Cuki becézget, mindent és mindenkit) szerető karjaiba. Elnyűtt a kis szentem eléggé, amennyire a telefonban halljuk, ott van vele a szívem egy darabja. Persze hamar meggyógyul majd, meg ennél jobb helyen nem lehetne, és emlékszem én is imádtam betegen a mamánál lenni, mert ott valahogy mindig varázslatos dolog volt betegnek lenni, teljes körülugrálás volt, meg minden.

A kisnyúl meg szörcsög-hörcsög (és néha elkapják a hörcsög-görcsök) (jajdeszarvoltez. jajdebocs.). Szívjuk az orrát, Sterimar, éjszakai esztrád és társai. Mondjuk neki nincs komoly baja, és remélem nem is lesz. Egyébként ma voltunk a MÁVban vele Brunet Lezine teszten, és tökéletes a kiskrapek, sajnos nem tud hibázni :)

És a nap két legdurvább felismerése: egyrészt a kisnyúl esztrádját olyan beletörődéssel vettük tudomásul, amit csak a második gyereknél tud már megtenni az ember - nem lepődtünk meg cseppet sem. Ez van, apró gyermek van a háznál már megint, az néha kihagyatja veled az éjszakát.

A másik, hogy Panka hiányával milyen nehezen birkózunk meg. Este csak lézengtünk a lakásban, annyira hiányzott a csacsogása, mindent betötlő jelenléte, hogy szinte tapintható volt a lányka formájú űr a térben. Reggel is csak ültünk kicsit magunkba fordulva az asztalnál (jó, ennek egy része a kisnyúllal átbulizott éjszaka miatt volt), és nem is értettük, hogy hogyan élhettünk Cuki nélkül.
Mer' az megvan, hogy volt egy - akkor teljesnek gondolt - életünk, amiben csak ketten voltunk, és az is megvan, hogy néha nosztalgikusan emlékszem arra, hogy akkor és oda utaztunk amikor és ahova akartunk, és szintén néha nézegetem a gyermektelen barátok állandóan frissülő facebook állapotait, hogy már megint hol buliznak/boroznak/fesztiváloznak/edzenek, és pillanatnyilag azt gondolom, hogy de jó lehet nekik. De az is tökre megvan, hogy ezek a pillanatok sokkal ritkábbak azoknál, amikor atom hálás vagyok a sorsnak, hogy két ilyen király gyerekem van, akiket nem cserélnék el semmiféle utazásra, fesztiválra, szabadságra, semmire. Nem tudom már elképzelni az életemet nélkülük.
És ez is érdekes, hogy Peti milyen magától értetődően és azonnali hatállyal integrálódott az életünkbe, rögtön természetes lett, hogy nekünk már két gyerekünk van, sőt, innen nézve már az is fura, hogy volt, amikor csak egy volt.

Cuki tegnap közölte, hogy a nagyinál éjszakázik. Kórházi helyzeten kívül (azt is csak az első négy hónapban) soha nem aludt más ágyban nélkülünk - ha elmentünk itthonról mindig a nagyi jött le hozzá. Tegnap viszont többször megerősítette, hogy ő bizony a nagyinál fog aludni, apa régi szobájában, egy igazi nagyos ágyban. Segített megágyazni, kirakta az alvós állatkákat a megfelelő sarkokra és egyetlen nyüsszentés nélkül lefeküdt aludni.

Észrevétlen felnő a lányom.

Etettem a kicsit, kivételesen kegyelmi állapotban, mert hajlandó volt belőlem táplálkozni. Odajött Panka, kérdezte, h mit csinál a Peti. Mondom eszik. Azt mondja nem (az nem meglepő, mostanában megint minden nem). Mondom OK, szerinted mit csinál? Azt mondja szagolgat. :D

Ma este pakoltunk a szobájában, és a nyolc elemű Montessori toronyról hiányzott egy elem. Nézte egy darabig, és megmondta, hogy melyik hiányzik.
Szülinapjára kapott héliumos lufit, amivel nagyon jókat lehet játszani - elengedi, felrepül a plafonig, visszahúzza. A zsinór épp olyan hosszú csak, hogy kepesztenie kelljen érte. És lábujjhegyre állt, hogy visszahúzza, de úgy nem volt stabil, úgyhogy keresett egy kapaszkodót és úgy állt vissza lábujjhegyre, és elkapta a zsineget.
Tegnap meg a szemem láttára felugrott (jó, egyelőre még csak aprócskát ugrik, néhány centi, de az ugrás az ugrás).

És szupercuki módon beszél. Minden kicsinyítő képzőt kap, vagy beceszót. Regelizni beül a székimékibe, és kér tejecske-mejecskét meg kolbász-molbászt. Ha leesik valami felveszi a szőnyeg-mőnyegről. És megkeresi a kocsimat a parkolóban, a fordkát.

Annyira hirtelen lett a kiscsirkéből okos, szép, husimusi lányka. Naponta változik a világ vele, szerepjátszik, elnevezi a játékait, szól, ha fáradt. Olyan könnyű vele már az élet, lehet érvelni, egyezkedni, érti az őt körülvevő világot. Szeretjük, nagyon.

Hajnalban (na jó, reggel fél 8-kor, de az éjjel kb. másfél órát nem aludtam, mert valaki nagyon éhes volt, de csak nyammogott, mikor tápival kínáltam, és amúgy is egykor feküdtem le, szóval az hajnal volt nekem és kész) annyira kómás voltam, hogy mikor nyünnyögni kezdett a kismalac csak a hátamra fordultam és magamra csaptam a kisklambót, megkínáltam a kisujjammal, és félálomba hulltam azonnal. Kisember meg szívta ezerrel a kisujjamat, amire az tökre elzsibbadt és vízkövesedni kezdett, amiből arra a következtetésre jutottam, hogy aki ilyen erővel bír szívni, az ne akarja nekem beadni, hogy a biocsomagolt tejet nem képes elfogyasztani, mert szegény gyenge törékeny kis csöpp, és onnan meg jajdenehéz hozzájutni.

Úgyhogy egy életem, egy halálom, oldalra fordultunk, és megest beleszuszakoltam a mellem a szájába. És nem tudom, hogy mi változott, de a szokásos cápázik-ráharap-elfintorodik-kiköpi rutin helyett elfogadta simán, és annyit evett (nem tudom amúgy, hogy mennyit), hogy azóta is alszik (2,5 órája). Vagyis bizonyára nem keveset, különben már az egész kerület tudná, hogy itt a kisbabát éheztetik, és egyáltalán nem adnak neki enni.

Még a végén ez is összejön. Akkor aztán már végképp nem tudom mi lesz, ennyi jóság egy rakáson, atyaég.

Megsimítottam Peti fejét, simítottam újra és újra, egyre riadtabban, mert valami nem stimmelt, azt biztosan éreztem. Eltartott egy darabig, míg rájöttem, hogy mi az. Nincs shuntje. Panka-etalon. Nekem az a normális, hogy ott van a szeretett kis szerkezet, ami lehetőséget adott Cukornak a normális, teljes életre. FuraPeti. :)